2011. február 7., hétfő

KALMÁR PÁL: A TANGÓKIRÁLY



Kalmár Pál
a XX. század európai tangó királya


Rab László

112 éve, 1900. szeptember 5-én született a 
huszadik század egyik legszomorúbb sorsú 
sztárja, valamikor a Tangó királyaként ünnepelt, 
de a második világháború után az itthoni keserű 
magányt választó Kalmár Pál. 
Mezőtúron született, apja Szolnok megyei 
járásbíró, anyja Czebe-lány volt. Katonai pályára 
vágyott, de Stefanidesz Károly kolozsvári 
színigazgató bíztatására mégis inkább énekelni 
kezdett, s jelentkezett a Vígszínház fi atal 
énekeseket kereső pályázatára, ahol hatalmas 
elismerésekben volt része. Énekelni tanult, 
s az Operettszínház azonnal szerződtette. 
Kaposvárott már bonviván volt, s rövidesen 
Pécsre került. 
Az igazi sikereket a harmincas évek hozták 
meg számára, amikor is Budapesten az 
Ostende Kávéházban énekelt. Több mint 
ezer ember hallgatta, s Kalmár Pál fáradt, 
szomorú hangját sokan megkönnyezték. 
1932-ben az amerikai Columbia Gramofon 
Társaság szerződtette, ezután rendszeresen 
fellépett Bécsben, Londonban, Párizsban, 
Berlinben és Bukarestben. Ekkor nevezték el 
Tangókirálynak. 
kép:  Carlos Gardel, aki Kalmárral ellentétben
 ugyanabban az időben valódi sztárrá nőtte ki magát
Legzajosabb itthoni sikere Seres Rezső 
világslágeréhez, a Szomorú vasárnaphoz 
köthető (ez a dal az egyetlen, amely fel tudta 
magát küzdeni az amerikai slágerlistákra). A 
dalt 1934-ben énekelte lemezre, de akkor erre 
senki nem fi gyelt föl. Az Est lapokban azonban 
megjelent egy cikk, amely arról számolt 
be, hogy egy cselédlány e dal szövegével a 
kezében leugrott a III. emeletről, s Kalmár 
dala egy csapásra ismertté lett. A dal páratlan 
karriert futott be, még Paul Robeson is lemezre 
énekelte. 
„Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót – 
énekelte Kalmár a háború kitörésekor –, fáj, hogy 
csalódott, ne szedjen brómot, tangót, Nápolyba 
menjen, vagy Veneziába, s ott se pihenjen az 
a pici táncos lába. Csalja babája, fütyüljön rája 
tangót, szomjas az ajka, ez minden bajra jó. 
Táncoljon hát, vélem egy éjjelen át, amíg ez a 
zene szól, jó, jó.” 
Egyszerű, de szép versszöveg, s micsoda 
pompás dallam. Az Akár nyár van, akár tél 
című dal a háború előtti riadt optimizmus 
kitűnő darabja – sokak szerint a XX. század 
legjobb slágerszövege. „Akár nyár van, akár 
tél, ne sírjál, nevessél, egy kis jókedv a házhoz 
szerencsét hoz”. 
A háború borzalmai után Kalmár pályája 
megszakadt, deklasszált úrifi únak tekintették, 
ezért a Rákosi-korszakban már nem énekelhetett. 
A Budapest Szerelőipari Vállalatnál volt 
hegesztő és köszörűs (!), de nem ugrott le a 
harmadikról, hanem vízlágyító készülékeket 
gyártott. S oly jól teljesített szegény, hogy a 
sztahanovista mozgalomban is jeleskedett. 
1954-ben léphetett fel újra egy étteremben, 
de ekkor már senki nem fi gyelt rá, felvételt 
pedig soha többé nem készítettek a század 
legjobb slágerénekesével. Kalmár sorsa 1968-
ban teljesedett be, amikor egy operáció miatt 
teljesen elveszítette a hangját. 1988. november 
28-án hunyt el Budapesten, teljesen elfeledve. 
„Szomorú vasárnap, száz fehér virággal…”
Szerencsénkre mégsem vesztek el Kalmár 
slágerei. A Rózsavölgyi és társa 1999-ben adta 
ki legismertebb dalait CD-n, a húsz slágerből 
álló válogatás katartikus élményt nyújt, és igen 
jól kirajzolódik az egész XX. század. „Vannak 
egészen furcsa dolgok – hangzik Buday Dénes 
és Zerkovitz Béla szerzeményében –, például 
mikor az ember boldog, s valami a szíve mélyén 
mégis úgy fáj.” 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése