Kalmár Pál
a XX. század európai tangó királya
Rab László
112 éve, 1900. szeptember 5-én született a
huszadik század egyik legszomorúbb sorsú
sztárja, valamikor a Tangó királyaként ünnepelt,
de a második világháború után az itthoni keserű
magányt választó Kalmár Pál.
Mezőtúron született, apja Szolnok megyei
járásbíró, anyja Czebe-lány volt. Katonai pályára
vágyott, de Stefanidesz Károly kolozsvári
színigazgató bíztatására mégis inkább énekelni
kezdett, s jelentkezett a Vígszínház fi atal
énekeseket kereső pályázatára, ahol hatalmas
elismerésekben volt része. Énekelni tanult,
s az Operettszínház azonnal szerződtette.
Kaposvárott már bonviván volt, s rövidesen
Pécsre került.
Az igazi sikereket a harmincas évek hozták
meg számára, amikor is Budapesten az
Ostende Kávéházban énekelt. Több mint
ezer ember hallgatta, s Kalmár Pál fáradt,
szomorú hangját sokan megkönnyezték.
1932-ben az amerikai Columbia Gramofon
Társaság szerződtette, ezután rendszeresen
fellépett Bécsben, Londonban, Párizsban,
Berlinben és Bukarestben. Ekkor nevezték el
Tangókirálynak.
kép: Carlos Gardel, aki Kalmárral ellentétben
ugyanabban az időben valódi sztárrá nőtte ki magát
Legzajosabb itthoni sikere Seres Rezső
világslágeréhez, a Szomorú vasárnaphoz
köthető (ez a dal az egyetlen, amely fel tudta
magát küzdeni az amerikai slágerlistákra). A
dalt 1934-ben énekelte lemezre, de akkor erre
senki nem fi gyelt föl. Az Est lapokban azonban
megjelent egy cikk, amely arról számolt
be, hogy egy cselédlány e dal szövegével a
kezében leugrott a III. emeletről, s Kalmár
dala egy csapásra ismertté lett. A dal páratlan
karriert futott be, még Paul Robeson is lemezre
énekelte.
„Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót –
énekelte Kalmár a háború kitörésekor –, fáj, hogy
csalódott, ne szedjen brómot, tangót, Nápolyba
menjen, vagy Veneziába, s ott se pihenjen az
a pici táncos lába. Csalja babája, fütyüljön rája
tangót, szomjas az ajka, ez minden bajra jó.
Táncoljon hát, vélem egy éjjelen át, amíg ez a
zene szól, jó, jó.”
Egyszerű, de szép versszöveg, s micsoda
pompás dallam. Az Akár nyár van, akár tél
című dal a háború előtti riadt optimizmus
kitűnő darabja – sokak szerint a XX. század
legjobb slágerszövege. „Akár nyár van, akár
tél, ne sírjál, nevessél, egy kis jókedv a házhoz
szerencsét hoz”.
A háború borzalmai után Kalmár pályája
megszakadt, deklasszált úrifi únak tekintették,
ezért a Rákosi-korszakban már nem énekelhetett.
A Budapest Szerelőipari Vállalatnál volt
hegesztő és köszörűs (!), de nem ugrott le a
harmadikról, hanem vízlágyító készülékeket
gyártott. S oly jól teljesített szegény, hogy a
sztahanovista mozgalomban is jeleskedett.
1954-ben léphetett fel újra egy étteremben,
de ekkor már senki nem fi gyelt rá, felvételt
pedig soha többé nem készítettek a század
legjobb slágerénekesével. Kalmár sorsa 1968-
ban teljesedett be, amikor egy operáció miatt
teljesen elveszítette a hangját. 1988. november
28-án hunyt el Budapesten, teljesen elfeledve.
„Szomorú vasárnap, száz fehér virággal…”
Szerencsénkre mégsem vesztek el Kalmár
slágerei. A Rózsavölgyi és társa 1999-ben adta
ki legismertebb dalait CD-n, a húsz slágerből
álló válogatás katartikus élményt nyújt, és igen
jól kirajzolódik az egész XX. század. „Vannak
egészen furcsa dolgok – hangzik Buday Dénes
és Zerkovitz Béla szerzeményében –, például
mikor az ember boldog, s valami a szíve mélyén
mégis úgy fáj.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése